Szakértői panelek az MCC sziget Zöld színpadán

Az MCC Feszt harmadik napján megtartott beszélgetésen Francois Gemenne, az ENSZ éghajlatváltozásért felelős kormányközi testületének (IPCC) szakértője, egyben Liege-i Egyetem Hugo Observatory intézetének igazgatója; Calum T. M. Nicholson, a Cambridge-i Egyetem professzora; Ilan Kelman, a University College London professzora; valamint Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet igazgatója vettek részt. 

A szakemberek egyetértettek abban, hogy a migráció nem a modern kor találmánya, a népvándorlás jelensége egyidős az emberiséggel, nagyon kevés olyan népcsoport található a világban, amely nem változtatta meg lakóhelyét történelme során, ilyen népmozgás jellemzi a magyarok őstörténetét is. 

Az előadók között abból a szempontból nem alakult ki teljes egyetértés, hogy a klímaváltozásnak mekkora hatása van a migrációra. Voltak, akik szerint divatos a népvándorlást a klímaváltozásra fogni, holott annak számos gazdasági, politikai vagy kulturális-vallási oka lehet, vagy akár háborúk is okozhatják; mások úgy vélték, a klímaváltozás hatására indult migrációs hullámnak nagyon is jól dokumentálható esetei vannak, ezt kár lenne vitatni. 

A kérdés valójában nem is az, hogy van-e kapcsolat a migráció és az éghajlatváltozás között, hanem az, hogy mit nyerhetünk és mit veszthetünk vele. A beszélgetés közben többször előkerült az alkalmazkodás és a megelőzés kérdése, ez utóbbi, vagyis a migráció okainak megértése és az azzal kapcsolatos felkészültség képességének kialakítása hosszú távon mindig olcsóbb és egyszerűbb, mint a már kialakult probléma kezelése. Ilyen tudatos felkészülésre példa az áradásoktól fenyegetett indonéz főváros elköltöztetése, mivel egy ilyen lépés még mindig olcsóbb és kevésbé kockázatos, mintha az egyébként is élhetetlenné vált, sok milliós várost elöntené az ár. 

A migráció policy szintű tudatos befolyásolását persze megnehezíti, hogy a világ bizonyos részein a klímaváltozás ügyét nem kezelik a megfelelő helyen. Afrikában a különböző természeti katasztrófákat a lakosság jelentős része nem az emberi tevékenység káros következményeként, hanem isteni beavatkozásként kezelik, amire a kormányzati politika vagy a tudomány nincs ráhatással.

A Migrációkutató Intézet közreműködésével megvalósított program a terrorizmus, a radikalizmus és a környezetvédelem összefüggéseinek feltárását célzó panelbeszélgetéssel folytatódott, amelyen Diego Muro, a skóciai St. Andrews Egyetem professzora és Répási Krisztián, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára osztotta meg a közönséggel a gondolatait. 

A konferencia ezt követően a klímaváltozás társadalmi aspektusainak megvilágításával folytatódott. Philip Hammond, a London South Bank University professzora; Frank Füredi, a University of Kent egyetemi oktatója, valamint György László, innovációért és felsőoktatásért felelős államtitkár a környezetvédelem kulturális, kommunikációs és média dinamikájával összefüggésben osztották meg értékes álláspontjukat. A felek egyetértettek abban, hogy mai szekularizált világunkban, a keresztény-zsidó gyökerekkel rendelkező Európa újfajta valláspótlékok után kutat, a nyugati világ moralitásában keletkező űrt a környezet- és a klímavédelem ügyével igyekszik betömni. A klímavédelem problémája, hogy megoldások keresése közben a tudományok szerepe fokozatosan csökken, azok helyét mindinkább a kommunikáció és a politika veszi át. Ennek oka, hogy a hidegháborút követően a hagyományos értelemben vett ideológia különbségek elmosódtak, a környezetvédelem pedig olyan témaként merült fel, amellyel a választók és fogyasztók nagy tömegeit lehet elérni és befolyásolni. 

A kétnapos konferencia záróeseményeként megtartott beszélgetés fókuszában az energiaválság állt, ahol Steiner Attila, a Technológiai és Ipari minisztérium államtitkára; Bacsa György, a MOL Csoport ügyvezető igazgatója; illetve Anil Markandya, a Basque Centre for Climate Change professzora beszélgetek az Európa előtt álló legjelentősebb problémáról. A meghívottak szót ejtettek az infláció és a rekord magas energiaárak letörésére irányuló hatósági, nemzetállami intézkedésekről és azok fenntarthatóságáról, azok fogyasztásra, GDP-re és pénzromlásra gyakorolt hatásáról. 

Elhangzott, hogy az állami segítségnyújtás fontos a társadalmi feszültségek mérséklése érdekében, azonban ezek az intézkedések csak ideiglenesen tarthatók fenn, hiszen például az üzemanyag ársapka okozta költségek a más fontos területekre allokált források összegét csökkentik. Többek között elhangzott: a mostani krízishelyzet bebizonyította, hogy Magyarország számára a földgázról való leválás elkerülhetetlen; arra kell törekedni, hogy az energia minél nagyobb részét a villamos energia adja, mivel ezt az energiatípust jelentős részben itthon is elő tudjuk állítani a jelenlegi és felépítendő atomerőműveknek köszönhetően. 

Édekességként elhangzott, hogy az Európai Unió által elvárt 15 százalékos gázfogyasztás-csökkentés körülbelül annyi energiamennyiséget jelent az európai ellátásban, mint amennyit az év végével bezárt három német atomerőmű termel. A szakértők egyetértettek abban, hogy a nukleáris energiatermelési kapacitások leépítése észérvekkel nem magyarázható a jelenlegi krízishelyzetben. Geopolitikai értelemben Európa kiszolgáltatott helyzetben van. Az USA és Kína, valamint a két szuperhatalomhoz tartozó befolyási övezetek birtokolják a nyersanyagok elsöprő többségét, a koloniális múlttal rendelkező Európa számára így egyedül az innováció jelenthet megoldást nagyhatalmi pozíciójának megőrzésére.